IMA A HALÁL KÜSZÖBÉN ~ A HALDOKLÓ IMÁJA

 Hát, ennyi volt, Uram. Ennyi volt. Ekkorára szabtad életem fonalát, most már sejtem, hogy nincs tovább. Emlékszem a szép napokra, mikor gyermek voltam, s te felügyelted minden léptemet. Emlékszem a hideg sarkokra, ahová elbújtam, mikor a sötét szobában rettegtem. Emlékszem a gyermekkori szellemekre, a kamaszkori sötétségre, a felnőtt korom árnyaira. Emlékszem a beszűrődő napsütésre, a sok-sok kacagásra, a váratlan reménységre. Mindenre emlékszem. Hol a többi csodád? 

Mást nem tartogattál nekem ezen a szép reggelen túl? Ennyi lenne? Hol marad a teljesség? Hol marad, amit már nem láthatok meg? És mégis, mindenre emlékszem. A hullámok homokon sodródó neszére, szüleim féltésére, hitvesem tekintetére, gyermekeim ölelésére, a téli hidegre, a tavaszi melegedésre, a nyár forróságára, az ősz elmúlására, a fák lombjai közt haladó lépteidre. Igen, minden bennem van, mindez az enyém, - és most visszaadjam? Nem tudom, miért nem félek. Ennyi volt, most már nemcsak érzem, tudom is. Köszönöm neked, Uram, hogy ennyit is kaphattam. Örömmel engedem át magam, ölelő karjaidnak. Amen.

Forrás ~ Internet